Diktatúrában is virul a színház – csak éppen másképp. Sütő András Az álomkommandó című darabjának a sorsa is mutatja, miről szól: a romániai Ceauşescu-diktatúráról. A mostani bemutatót a Pesti Színházban Szász János rendezte, és jó érezni a filmrendező „fekete-fehér” kéznyomát.
Holttestek hevernek egy fekete tömegsírban. Kilóg egy-egy testrész – és meg nem mondhatni, magyar vagy szerb fej, kar, láb... Fasiszta vagy partizán, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg. Erre tessék gombot varrni: hangzatos lózungok, ünnepélyes „együttműködési” aláírások, szavazatmaximáló karnyújtás a határon túlra, leereszkedő buksisimogatás helyett a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a budapesti Katona József Színház közös előadást hozott létre; a Vöröst játsszák itt és ott, itteniek és ottaniak.
Ha Eszenyi Enikő a fővárosi közgyűlés döntése nyomán nem maradhat a Vígszínház élén, nem várható olyan mértékű szimpátiatüntetés, mint ami a Nemzeti Színház esetében kialakult – nyilatkozta Csáki Judit színikritikus, az Alföldi színházának öt évét feldolgozó könyv szerzője a Nol TV-nek.
Alföldi Róbert úgy érzi, jól került ki a Nemzeti Színház igazgatóváltása körül kialakult botrányból, már nem jut eszébe minden nap a színház, és soha nem volt még ilyen kapós, mint most. Csáki Judit Alföldi Színháza – Öt nemzeti év című könyvében arról is nyíltan beszélt, miért nincsenek barátai, miért szorong civilként, illetve, hogy ha "családpolitikailag" rendben lenne, sokkal nagyobb eséllyel folytathatta volna a munkát a teátrum élén.
Nem szoborpark és nem is időutazás Bagó Bertalan rendezése. A Cserhalmi György által megformált ellentmondásos Lear király parancsuralmi rendszere és látványpolitizálása után semmi jó nem vár az országra: az új trónkövetelők csak a hatalmat akarják. A vak lojalitásért pedig drágán megfizet Gáspár Sándor Glostere.
Jelentem: utolértük az angolokat. Ha így megy tovább, mindjárt le is hagyjuk őket. Na jó, az angol századvégről beszélünk. A tizenhatodiknak a végéről. A Szkéné Színházban.
Érdemes felállni időnként a kényelmes színházi zsöllyéből: a független színházi játszóhelyek székei sem rosszak, a látnivaló pedig a kőszínházi fogyatkozás idején erősen fölfejlődött. A Szputnyik revüje – melyben egy elmegyógyintézet az országos mintavétel – egyenesen szórakoztató. Na jó, nem csak.
A Vígszínház Danton halála című előadásának szövegét – tán három indulatos káromkodástól eltekintve – Georg Büchner huszonkét éves fiatalember írta 180 évvel ezelőtt. Alföldi Róbert rendezése: szöveghű. Pedig mintha ma írták volna a darabot.
Pálmafa, koporsó alakú „nyithatós” mobiltelefon, óriási macskafej – ezek az alapelemei az Örkény Színházbéli, Zsótér Sándor rendezte Meggyeskert díszletének. És nem egy-két főszereplője van, hanem nagyjából egy tucat.
Szinte azonnal a sikerlisták élére került az Alföldi Róbert öt nemzetis évét bemutató könyv. A színész-rendező a Bors szerint nem számított rá, hogy a magánéletén túl a szakmai útja is ekkora érdeklődést vált ki.
A lassan színháztörténeti ikonként kezelt Alföldi Róbert szerint a Nemzeti Színháznak sikerült társadalmi lavinát elindítania, az emberek reagálnak a történtekre, van véleményük, aminek szeretnének hangot adni. A csütörtökön bemutatott Alföldi Színháza - Öt Nemzeti év című kötetből bepillanthatunk a június 30-án véget ért ötéves (színház)történet kulisszatitkaiba.
Závada Pál szerint is az átlagosnál nagyobb szerepe volt a homoszexualitásnak Alföldi Róbert színházában, de ő azt mondja: egy igazi huszonegyedik századi művészetfelfogással, merészséggel és tehetséggel bíró művésznek ebbe igenis bele kell mennie. Az író többek között erről is beszélt abban az interjúban, amelyet Csáki Juditnak adott az Alföldi Színháza – Öt nemzeti év című könyvében.
Az István, a király körül kialakult cirkusz nem Alföldi Róbertről szól, Vidnyánszky Attilinál pedig sokkal érdekesebb az a kulturális kormányzat, amelytől a rendező a Nemzeti élén szabad kezet kapott - többek között erről beszélt Csáki Judit a 168 órának adott interjújában.
